Most pedig bepillantunk David Chu
műhelyébe és áttekintjük a teljes fa fuvolafej-repertoárt.
Készítőjükkel magyarul és angolul is készítettem interjút - előbbi a
néhai Fuvolásújság-ban jelent meg, utóbbi a British Flute Magazine-ban
és bővebb, mint a magyar verzió. Hamarosan ezt is ki fogom tenni, mert
ez a változat még soha sem lett publikálva magyarul. Valószínűleg
napvilágot lát majd egy olyan fejezet is, amelyben a fa fejek és fuvolák
kezeléséhez ad útmutatást; ez az anyag is David Chu oldaláról kerül
átültetésre, és nem tudok róla, hogy léteze ilyen magyarul. Lesznek
hangminták - az itt következő anyagban említett Trevor Wye cd-ről a
d’amoure fuvolákkal kapcsoltban - , valamint hivatkozni fogunk a
megfelelő helyen egy korábbi, e témába vágó posztunkra. Érdemes lesz
tehát a következő napokban ide látogatni. Tehát - ahogy itt
megszokhatták az Olvasók - annyira messze megyünk a témában amennyire
csak lehetséges. Mindezt azért, mert az általam is kultivált fuvolafejek
készítője munkáinak minősége okán ezt megérdemlik. Mr.Chu fejei nálam
elérhetőek, és már eddig is sokan meggyőződhettek minőségükről. Nálunk
egyelőre elképzelhetetlen - az ami máshol már szokás - , hogy egy
zenekari művész fa fejen játszon mondjuk egy Mozart vagy Haydn darabot,
de kamara vagy szóló fuvolázás alkalmával bőven akad lehetőség
használatukra. Nézzük hát miről is van szó?
Ingyenes kipróbálási lehetőség:
- Lehetőség van a David Chu által
készített bukszusfa fuvolafejek (3db - Nr. 64,69,70) kölcsönzésére,
koncerten való kipróbálásukra. A kölcsönzés ingyenes, de a kölcsönvevő
teljes anyagi felelősségvállalása mellett történik. A kölcsönbe adás
ideje 7-10 nap. Egyszerre egy fej kölcsönözhető. Akit érdekel a
lehetőség, és kedvet érez a kipróbálásra a saját koncertjén is, vegye
fel a kapcsolatot velem a Facebook-on keresztül - vagy írjon a info[kukac]czeloth.com-ra.
- Ugyan ezek a fuvolafejek eladóak is.
Mindegyik eltérő kialakítású, kézi készítésű, kiemelkedő minőségű
bukszusfa fuvolafej, amelyek Bostonban készültek. Csak általam voltak használva, tesztelés céljából, gyakorlatilag mindhárom új. A csatlakozás 925 finomságú ezüstből készült.
Kézzel készült fa fuvolafejek
- David Chu -
Mindig is szerettem fa fuvolán játszani.
Éveken át tartó elmélkedés és sok fafuvolával szerzett
tapasztalataim után realizáltam saját elképzeléseimet. Jelenlegi
fuvolafejeim személyes tapasztalataim reflexiói, és tükröződik rajtuk
sok kiválló fuvolás barátom és hangszerépítő társaim befolyása is.
A két kedvenc fuvolaépítőm - Louis Lot
és Rudall Carte - kizárólag grenadilfát (African blackwood) és kókuszfát
használtak. A reneszánsz és barokk fafúvós hangszerkészítők széles
skálán válogattak, mint a kókusz, a rózsafa, és a puha fák, mint a körte
és a juhar. Termékeim grenadilfából, kókuszfából és cocobolo-ból,
puszpángból, mapanifából, tulipánfából, mahagóniból, olívafából és
bocote-ból készülnek. Ezek a fuvolafejek nem csak szép küllemük miatt
megnyerőek, hanem akusztikai és ergonómiai tulajdonságaik is egyediek.
Minden fuvolafejem kézzel készül és valamennyi egyedi darab.
A grenadilfa (Dalbergia
melanoxylon), egy klasszikus anyagválasztás Böhm-fuvola készítéséhez. Ez
egy nagyon sűrű fa, amit könnyű faragni, vágni alakítani. Szerkezetéből
adódóan nagyon könnyű csiszolással sima felületet elérni. Csillogó
felületet ad neki a használója kezéről természetes módon rákerülő olaj. A
grenadilfa árnyalatai a feketétől egészen a sötét csokoládébarnáig
terjednek. A hangja erős, rezonáns, és meleg, a magas regiszterben sem
vékony, és általában van egy mély karatere.
A fenti két fej grenaditfából készült, a
felső a szokásos vékony modell, míg az alsó extra vékony, amelynek
átlagos falvastagsága 1/16 inch. A szájrész nem ragasztott, hanem
egyazon anyagból került kifaragásra, mint a test. Az extra-vékony fej
hangja brilliáns, és tiszta, a játékosnak azt az érzetet kelti mintha
ezüst fuvolán játszana, de egy új dimenzióval, amely a modern ezüst
fuvolafejeken nem elérhető.
A Cocobolo (Dalbergia retusa) sűrű fa
Közép-Amerikából. A narancssárga színű fában jellegzetes fekete egyenes
vagy hullámos vonalak futnak. A fa színe idővel sötétebb lesz. Ez egy
gyönyörű fa és elkészültekor tükör szerűen csillog. Fája magas
páratartalom esetén is stabil. Úgy találom, hogy a cococbolo még
csillogóbb, mint a grenadilfa. A megszólaltatása is könnyed a fa anyaga
miatt.
A kókuszfa (Brya ebenus) egy nagyon sűrű
trópusi keményfa. Nyugat-Indiából érkezik és csak nagyon korlátozottan
lehet hozzáférni. A hosszabb darabok teljes fuvola elkészítésére is
alkalmasak lennének, de lehetetlen ilyet beszerezni. A színe barnás
fekete, amely egyre sötétebb lesz a használat folyamán. Louis Lot és
Rudall Carte sok fuvolát készített ebből a fából, amelyek nagyon
keresettek ma a gyűjtők és a fuvolások körében is. A kókuszfa nagyon
sűrű, de könnyebb mint a grenadilfa, így páratlan egyensúlyban vannak a
fuvolafej tulajdonságai, ami a melegséget, erőt, megszólaltatási
sebességet, simaságot és a hangszín variációkat illeti.
Az Európai puszpángot (Buxus
sempervirens) néhány évszázada már fuvolakészítésre használják. Ez a fa
nem olyan sűrű és kemény, mint a grenadilfa, és nagyon finom
szemcseszerkezete van. A könnyebb anyag lehetővé teszi a lágyabb hang
elérését, meglepő vivúerúvel. Természete színe a halvány sárga, sötét
vonalakkal. Hagyományosan savas festést használnak, hogy a fát egységes
színűvé tegyék, a narancssárgától a sötétbarnáig. Én inkább szeretem
megtartani natúr küllemét.
A barokk fuvolásoknak terveztem egy
szájrész nélküli modellt, kissé ovális befúvó nyílással és barokkos
dugóval. Ez a fej megszokott érzést biztosít a fuvolásnak, amikor a a
Böhm-fuvolát és a barokk fuvolát váltogatja. A barokk fuvolatechnika és
kifejezésmód könnyedén és eredményesen alkalmazható a modern fuvolával.
Néhány fuvolás ezt a modellt a könnyű és gyors artikulációja miatt
kedveli, amikor nagy intervallumokat kell játszani gyors tempóban.
A rózsaszín elefántcsontfa (Berchemia
zeyheri) egy ritka Dél afrikai fafajta. Ez egy nagyon kemény és sűrű fa.
A színskála a halvány rózsaszíntől a sötét rózsaszínig terjed, és
idővel még sötétebb lesz. Polírozni szokták, de én jobban kedvelem a
selyemmel történő végső kezelést. Ezüst fuvolán használva látványa
nagyon megkapó. Fókuszált, átható hangja van, és könnyen alkalmazkodik
ha más hangszerekkel kell együtt játszani.
A Brazil királyfa (dalbergia cearencis)
egy csodálatos barna fa, lila árnyalatú, finom sötét csíkokkal. A
rózsafa félék családjába tartozik. Nem olyan sűrű, mint a grenadilfa, de
könnyű, brilliáns hangot eredményez.
A mopani (Colophospermum mopane) nagyon
kemény és nehéz fa , amely Afrikában honos. A színe vörösesbarna,
vékony, sötét erekkel tarkított, amelyek idővel még sötétebbek lesznek. A
fejnek nagy és lenyűgöző hangja van.
A tulipánfa (Dalbergia frutescens),
Braziliából való, jellegzetessége, hogy különféle rózsaszínű csíkok
futnak egy világos sárgás háttéren. Frissen vágva parfümillatú. A hangja
lágy még is fókuszált, a buxusfa alternatívája lehet. Külleme gyönyörű
fa fuvolafej készítéshez.
A Hegyi Mahagóni (Cercocarpus) az
Egyesült Államok nyugati részéről való. Csak kevés őshonos fafajta
található az Államokban, amelyek megfelelnek a fuvolafej készítés
követelményeinek. Fuvolafejnek való alkalmasabb darabokat az idősebb
fákból nyerhetőek. Ezek értékesnek és ritkának számítanak. A fa színe
meleg sötét barna és nagyon vonzó; nagyon hasonló a szokásos mahaónihoz,
de a kettőnek nincs köze egymáshoz. A hangja nagyon hajlékony és
színes.
A Bocote (Cordia elaeagnoides), Közép
Amerikából egy igen látványos fafajta, sok kontrasztáló sötét és
világos, egyenes, sűrűn elhelyezkedő vonal tagolja a felszínét. Csillogó
és erőteljes a hangja. A sűrűsége kicsit nagyobb, mint a buxszusfáé;
nagyon rezonáns fa.
A Nyugati Myall (Acacia papyrocarpa),
Ausztráliából származik és egyike azon ritka fafajtáknak, amelyek olyan
sűrűek és nehezek, mint a grenadilfa és a mopénfa. De még nem láttam,
hogy fúvós hangszer készítésére használták volna. A sötét barna színt
fekete foltok teszik gyönyörűvé, és olajos természete ellenállóvá teszi a
párával szemben. Hangja nagyon sötét, de csillogó is tud lenni, ha arra
van szükség.
Fa fuvolafejeim kialakítása igen
egyszerű: készítek egy kúp alakú csövet, amely jól tud együtt működni a
befúvónyílással, és a kényelmes szájrésszel, amely a megfelelő helyre
irányítja a levegőt. A cső geometriája és a befúvónyílás határozzák meg a
fej karakterisztikáját. A fa anyaga szintén hatással van finom módon a
fuvolafej identitására. A kívánt hang a befújónyílás kézi kialakítása
által jön létre. A hang lassanként alakul ki az apránként végzett
alakítás folyamán. Elsőbbséget élveznek azok a tulajdonságok, amelyek a
megszólaltatás könnyedségét és a hang karakterét alakítják.
Két fő fajtája van az általam készített
befúvónyílásoknak: szögletes (felül), és kissé ovális (lent). A
szögletes befúvónyílás csillogóbb hangot eredményez, és néhány játékos
számára könnyebben kontrollálható. Az ovális nyílás inkább puha és
fa-szerű hangot ad, belsőséges érzést kelt. Bach és Händel művelihez
gyakran az oválisat választom. Louis Lot ezüstfuvoláinak befúvónyílását
is alapul veszem az általam készített fa fejeknél. A fenti fejek
egyszerű dugókkal vannak felszerelve.
Itt fent díszítet dugókat láthatunk. A
fafajták jobbról kezdve az óramutató járásának megfelelően: grenadilfa,
rózsaszín elefántcsontfa, grenadilla, mopani, cocobolo, buxusfa.
Eleféntcsont és elefántcsont imitáció szintén elérhetoek.
A fejek csatlakozása ezüstből készül,
vastagságuk 0.014 vagy 0.016. A fejhez speciális ragasztóval van
rögzítve. Nagy örömömet nyerem abban, hogy különféle, dekoratív kivitelű
dugókat készítek. A fa fuvolafejeim súlya körülbelül megegyezik az
ezüst fuvolafejek súlyával. Azoknak, akik fa fuvolán szeretnék használni
a fejeimet speciális csatlakozást ajánlok, hogy megkönnyítsék a fej és a
test összekapcsolását.
A fenti képen egyik cocobolo fuvolafejem látható egy fa grenaditfa Louis Lot fuvolához csatlakoztatva.
Ez a fa altfuvolafej. Az altfuvola
hangját erőteljessé teszi. Nagyszerű darab Schubert “Arpeggione”
Szonátája, amelyet átírtam, és az éedeklodoknek elküldök. Szintén
készítek fe fejeket basszus, flute d’amore-ra és piccolo-ra is.
Ez egy grenaditfa fej szájrész nélkül.
Ez egy kicsit nehezebb, mint a vékonyfalú szájrésszel ellátott fej , ésa
hangja kissé sötétebb, inkább fa-szerűbb. Az ilyen típsusok elkészítése
nagy kihívás, mert meg kell találni a külső görbület és a falvastagság
közötti sajátos kapcsolatot. A nagy átmérő magasabb falat eredményez a
befúvónyílásnál, ami kényelemtlen lehet a játékosnak, amikor az állára
helyezi. A csökkentett görbület meredekebb elülső fallal járna, ami
kisebb felületet jelentene a légáramlás számára. A szájrész nélküli
modell esetében számos módja van, hogy ellenörzés alatt tartsuk ezeket a
változókat, néhányuk elegánsabb, mint a többi. Az egyik lehetőség az
excenrikus furat:
A belső furat nem koncentrikus a külső
átmérővel. A maximális eltérés a fej végén van, míg a lábrész, ahol a
fej a fuvola többi részéhez illeszkedik a furat koncentrikus. A szájrész
nélküli fafej megőrzi a barokk fuvola megjelenését, akár csak egy régi
Haynes vagy Louis Lot fafuvoláknál láthatjuk.
Elefántcsont és elefántcsont imitáció
A zongora fekete és fehér billentyűinek
látványát mindig megfelelőnek találom tiszta egyszerűsége miatt. A
grenaditfa elefántcsont utánzatú dugóval és csatlakozással ugyan azt
vizuális élményt kelti, mint ébenfa-elefántcsont Quantz fuvolája, amely a
klasszikus arányok és kontrasztok tanulmánya. Ha ezüst fuvolára
helyezzük fel a hatás gyönyörű, és egyfajta retro feeling-et ad. Ezen a
képen a csatlakozás csak könnyen eltávolítható díszítés, hogy elfedje az
eredeti ezüstöt.
Ugyan ez a fej egy fa Louis Lot fuvolával látható, amelynél a
csatlakozás elefántcsont utánzat. A vizuális eredmény igen kellemes. A
másik fej Hegyi Mahagóniból készült, és egy Arista ezüst
fuvolán látható. Mindkét fej extra vékony. és meglehetősen eltérő
tulajdonságokat mutatnak amikor különféle fuvolákhoz csatlakoztatjuk.
Itt egy kis darab elefántcsont került a
beillesztésre a fej fúvó élébe egy grenaditfa fejen, és hasonlóan a
shakuhachi-hoz megszokott a bivalyszarvkürt esetében is. Az elefántcsont
kicsit keményebb, mint a grenadilfa azért a hang karakterisztikája
kissé eltérő, talán még fokuszáltabb, és finomabb magas piano passzázsok
esetében. Finom és tiszta a megszólaltathatósága, míg a hangnak
jelentős mélysége és magja a grenadilfa miatt; ragyogás és szilárdság
együtt.
Elefántcsont beillesztés a teljes befúvónyílásban - a teljes torkolat egyetlen darab elefántcsontból van.
Elefántcsont szájrészt láthatunk egy
Louis Lot fuvolán elefántcsont dugóval - lenyűgöző kombináció. Az
elefántcsont sűrűsége kicsit nagyobb, mint a grenadlláé - 1.7 / 1.8
körül, ellentétben a grenadilfa 1.3 sűrűségével. A fej egyensúlya nem
változik. Másfelől, a nagy elefántcsont dugó hatással lesz a hangszer
egyensúlyára, ugyan úgy, ahogy Hotteterre híres fuvoláján a
túlméretezett dugó.
Fa és bambusz altfuvola fejek
Nagyon szeretem az altfuvola (G hangolású) hangját. Gyakran használják kamarazenében és a jazzben. A Böhm & Mendler készített altfuvolát fa fejjel. Úgy
találtam, hogy a fa és bambusz fejek segítenek lágyítani a modern
altfuvola hangját, amely egyre inkább a csillogó hangideál felé tendál. A
fa segíti a második oktávot is, és kevésbé “levegős” tőle a hang,
inkább fókuszáltabb, valamint további lehetőségeket kínál a dinamika és a
hangszín t tekintve. Kísérleteket végeztem a falvastagságot illetően,
és úgy tűnt, hogy a vékonyabb fal lágyabb hangot eredményez. A
vastagság nincs hatással a megszólaltatás gyorsaságára. Ezután azzal
fogok kísérletezni, hogy drasztikusan megváltoztattam a fej alakját.
Sütőtök alakra gondolok…
A fenti képen az alábbi sorrendben láthatjuk az altfuvola fejeket, felülről lefelé:
- Vékony bambusz altfuvola fej, fekete bambusz szájrésszel,
- grenadilla altfuvola fej,
- fej kókuszfából,
- egyszerű bambusz fej,
- a normál fuvolafej, összehasonlítás ként.
Flute d’amoure fejek
A képen látható középső buxusfa fej
flute d’amore-hoz készült. Egy kicsit nagyobb, mint a szokásos fuvola
feje (lent), de kisebb a felül látható grenadilla altfuvola fejnél. A
flute d’amore-t nem ismerik igazán. Hangolása Bé és Á is lehet; hangja
az altfuvola és a szokásos fuvola tulajdonságaival is rendelkezik. Úgy
találom, hogy inkább a normál fuvolához áll közelebb, és nagyszerű
vokalitása van, amelyet, de ugyan akkor oly nehéz elérni és oly
kívánatos lenne normál fuvolán is. Ellentétben az altfuvolával mind a 3
teljes oktáv elérhető a flute d’amore-on kompromisszum nélkül. A mély
hangjai erősek és a magas hangokat könnyebb tartani, mint a normál
fuvolán. A három regiszter nagyon kiegyenlített különösen az artikuláció
és a hangerő tekintetében. Trevor Wye egyik CD-jén
hallatunk flute d’amore-. Sok jazzfuvolás is használja éneklő karaktere
miatt. Készítettem egy Beethoven vonósnégyes átiratot 2 fuvolára, flute
d’amore-ra, és altfuvolára. A flute d’amore a brácsa szerepét veszi át.
Nagyon kényelmesen megszólaltatható a hangszer mély regisztere, míg a
normál fuvolán ez néha erőszakoltnak tűnik.
Djalma-Julliot fuvola
Az egyik legkorábbi Böhm rendszerű flute
d’amore-t Djalma-Julliot készítette. Maga Gaubert játszott rajta az
1900-as Párizsi Világkiállításon. Csak ezüst érmet kapott, mert abban az
évben Louis Lot és Bonneville mindketten arany érmet nyertek
hangszereikkel. Annak ellenére, hogy sok fuvolát gyártanak nagyon ritkán
találkozhatunk Djalma-Julliot fuvolával.
Basszusfuvolafej fából
A basszusfuvola hangja nagyon vivős tud
vinni. A képen egy mopani basszusfuvolafej látható egy Artley Ogilvie
modellen. A konvencionális (bajusz nélküli) szájrész jól illeszkedik az
játékos állához és olyan érzést kölcsönöz, mintha normál fuvolán, vagy
altfuvolán játszana. A súlya sokkal kisebb, mint az eredeti fém fejé.
Thomas Ogilvie 1962ben szabadalmaztatta
találmányát. Az egész hangszeren elegáns tüske nélküli mechanikát
használt, amely a modern fuvolák mechanikáját előlegezi meg.
Trillabillentyűk nincsenek. A keskeny furat lehetővé teszi a 3 oktáv
használatát. Thomas Ogilvie volt a tulajdonosa három két számjegyű
Powell fuvolának is amelyek a huszas évek végén készültek.
City: 
Instruments: 
